2007. június 30., szombat
Postás Kórház (volt Siesta szanatórium) 3.sz. és 1.sz. épülete
Volt egyszer egy kórház...
A Postás Alapítványi Kórház története
I. rész 1925-1945 évek.
Ki emlékszik ma már arra, hogy egyszer, valamikor volt a magyar postásoknak saját betegbiztosító intézetük, s egy rendkívül jól felszerelt -úgyszólván minden orvosi szakmával rendelkező- kórháza. Először 1925 március 1-től kezdődően a Magyar Posta Betegségi Biztosító Intézete bérleti szerződéses jogviszony keretében működtette (a mai Sportkórház területén) a Magyar Vöröskereszt Erzsébet Kórházát. A kórház első igazgató főorvos dr. Mutschenbacher Tivadar sebész professzor volt, akinek a magas színvonalú orvosi munka szervezésében és irányításában elévülhetetlen érdeme volt. 1921 ben a Vürüskereszt Kórház igazgató sebész főorvosá nevezték ki és a Posta Betegbiztosító Intézet országos Főorvosává választották. Ebben a minőségében folyamatosan irányította a Magyar Királyi Posta Betegbiztosító Intézetét, a Vöröskereszt Erzsébet Kórházát bérlő Postás Kórházat, valamint az 1942 év június 1-én alapított Postás Alapítványi Kórházat ( a mai Országos Onkológiai Intézet területén) egészen az államosításig. ( A Postás Alapítványi Kórházat 1950-ben és a Betegbizosító Intézet 1952-ben államosították)
A Posta a bérleti viszony kezdetétől nagyarányú korszerűsítő, bővítő munkálatokba, építkezésbe kezdett. Minden épületet renováltak. Az Alkotás utcai részen emeletet kapott az I-es pavilon, új épületet húztak a proszektúra, a laboratórium, a fiziko- és hidroterápia, a röntgen, a diétáskonyha számára (Az Alkotás utcai front ezen épületei az 1976-os BAH-csomópont építésekor lebontásra kerültek).
A parkot is felújították, s a terület ismét a megnyerő, szanatóriumi idillt kezdte sugározni. 1926 júniusában nyílt meg az újjávarázsolt kórház. A kórház ekkor 70 szanatóriumi és 178 kórházi ággyal rendelkezett, ahol összesen 22 orvos és 55 nővér vett részt a közvetlen gyógyító munkában.
Forrás:A Sportkórház története (Sportkórház Online) : "Az előzményektől 1952-ig" (Jenei Mária)
A Magyar Vöröskereszttel kötött szerződés 28 §-a alapján a bérlet 19. évének utolsó hónapjában joga volt mindkét szerződő félnek a szerződést egy évre felmondani. A Betegségbiztosító Intézet ezzel a jogával élve 1945. február hó végére felmondta, amit a Magyar Vöröskereszt erre az időpontra elfogadott.
A kórházat azonban már 1944. év október végén vissza kellett adni a Magyar Vöröskeresztnek, mert a honvédség a gyógyintézetet katonai kórház céljaira igénybe vette.
Ezt megelőzően már hosszas előkészítő munka után a postaszemélyzet jóléti alapítványának tulajdonába került a Budapest XII. kerület Kékgolyó és Ráth György utca által határolt 7,3 kataszteri holdas parkban elhelyezkedő volt Siesta Schwartzer Szanatórium, melyet a Magyar Posta Betegségbiztosító Intézete mint Postás Alapítványi Kórházat vett kezelésbe 1942. június 1-én. (Ez a mai Országos Onkológiai Intézet). A kórház rendeltetése és célja elsősorban a magyar posta betegségi biztosító intézete biztosítottjainak a lehető legtökéletesebb módon történő gyógyítása volt. A célnak megfelelő átalakítások nagyrészének elvégzése után az Intézet 1943. október havában a Vöröskereszt Kórház belgyógyászati osztályával párhuzamosan működő belgyógyászati osztályt rendezett be a kórházban a postás betegek részére 30 közös kórtermi ágyhellyel, és három két-két ágyas szobával. A következő év október hó végéig pedig már a Vöröskereszt-kórház összes osztályainak átköltöztetése a Postás Alapítványi Kórházba megtörtént
A postásoknak régi vágya teljesült, amikor több évi szorgalmas előkészítő munka után végre saját kórházukba költözhettetek Ezt a kórházat minden postás dolgozó joggal érezhette a sajátjának, mivel több éven át az új kórház anyagi alapjainak megteremtése céljából kibocsájtott bélyegek, kötvények vásárlásával és fizetésükből felajánlott rendszeres hozzájárulásukkal tették lehetővé saját kórházuk megalapítását.
A kórház befogadó képessége az 1944. évben 360 ágyhely volt. Az ostrom alatt a kórház területe hadszíntérré vált, amelynek következtében az épületek erősen megrongálódtak, egy részük pedig megsemmisült. A harcok következtében nemcsak az épületek szenvedtek kárt, hanem elpusztult a kórházi ágyfelszerelés 50 %-a, a fehérnemű készlet 70 %-a a takarók 90 %-a , a gépek és műszerek 60 %-a, a gyógyszerkészlet 75 %-a és a konyha felszerelés 80 %-a. Az ostrom után ilyen körülmények között az intézet jó ideig csak 100 ágyhelyet tudott üzemben tartani. Áldozatos romeltakarítási és helyreállítási munkával az ágyhelyek száma 1945. évben 226-ra emelkedett, a következő évben pedig már ez a szám 286 ágyhely volt
Részlet a Magyar Posta Betegbiztosító Intézete 1944. és 1945. évi működéséről szóló jelentésből.
"Az intézetet fenntartó magyar postaintézmény szilárd talaján álló betegségi biztosítonk rövidesen úrrá lett a helyzeten. A helyreállításban az intézet tiszti és altiszti személyzete járt elől. Rohammunkával, úgyszólván tíz körmükkel kaparták ki a romok közül munkahelyüket is, hogy beteg kartársaik ügyét intézhessék. Önzetlen emberbaráti munka volt ez, a hivatásérzetnek példás megnyilvánulása, főképp ha arra gondolunk, hogy az intézetnek a posta kötelékéből kirendelt személyzetére a betegségi biztosító intézeti munkakör betöltése nem jelent létalapot."
A Kórház ekkorra a következő osztályokkal rendelkezett:
Sebészet, nőgyógyászat, urológia, belgyógyászat, fül,- orr,- torok,- és gégegyógyászat, gyermekgyógyászat.
Ezenkívül szanatóriumi szülészet,
fizikotherápiás osztály elektro-és mechanotherápiával, valamint fekvőbeteg osztállyal,
vegyi és bakteriológiai laboratórium,
röntgen laboratórium, szívvizsgáló, (elektrokardiográf),
alapanyagcsere vizsgáló,
gyógyszertár
A következő évben került sor a hydrotherápia kialakítására.
A kórház egészségügyi szolgálatátát kórházi igazgató főorvos vezetésével 9 osztályos főorvos, 1 prosector, 6 alorvos és 8 segédorvos látta el. A betegápolási szolgálatot 20 szerzetesrendi és 24 világi ápolónő teljesítette.
2007. június 29., péntek
Volt egyszer egy kórház.
I. rész 1925-1945 évek.
Ki emlékszik ma már arra, hogy egyszer, valamikor volt a magyar postásoknak saját betegbiztosító intézete, s egy rendkívül jól felszerelt -úgy szólván minden orvosi szakmával rendelkező- kórháza. Először 1925 március 1-től kezdődően a Magyar Posta Betegségi Biztosító Intézete bérleti szerződéses jogviszony keretében működtette (a mai Sportkórház területén) a Magyar Vöröskereszt Erzsébet Kórházát. A Posta a bérleti viszony kezdetétől nagyarányú korszerűsítő, bővítő munkálatokba, építkezésbe kezdett. Minden épületet renováltak. Az Alkotás utcai részen emeletet kapott az I-es pavilon, új épületet húztak a proszektúra, a laboratórium, a fiziko- és hidroterápia, a röntgen, a diétáskonyha számára (Az Alkotás utcai front ezen épületei az 1976-os BAH-csomópont építésekor lebontásra kerültek).
A parkot is felújították, s a terület ismét a megnyerő, szanatóriumi idillt kezdte sugározni. 1926 júniusában nyílt meg az újjávarázsolt kórház. Az első kórház igazgató főorvos dr. Mutschenbacher Tivadar sebész professzor volt, majd őt követte dr. Botzenhardt Ferenc. A kórház ekkor 70 szanatóriumi és 178 kórházi ággyal rendelkezett, ahol összesen 22 orvos és 55 nővér vett részt a közvetlen gyógyító munkában.
Forrás:A Sportkórház története (Sportkórház Online) : "Az előzményektől 1952-ig" (Jenei Mária)
A Magyar Vöröskereszttel kötött szerződés 28 §-a alapján a bérlet 19. évének utolsó hónapjában joga volt mindkét szerződő félnek a szerződést egy évre felmondani. A Betegségbiztosító Intézet ezzel a jogával élve 1945. február hó végére felmondta, amit a Magyar Vöröskereszt erre az időpontra elfogadott.
A kórházat azonban már 1944. év október végén vissza kellett adni a Magyar Vöröskeresztnek, mert a honvédség a gyógyintézetet katonai kórház céljaira igénybe vette.
Ezt megelőzően már hosszas előkészítő munka után a postaszemélyzet jóléti alapítványának tulajdonába került a Budapest XII. kerület Kékgolyó és Ráth György utca által határolt 7,3 kataszteri holdas parkban elhelyezkedő volt Siesta Schwartzer Szanatórium, melyet a Magyar Posta Betegségbiztosító Intézete mint Postás Alapítványi Kórházat vett kezelésbe 1942. június 1-én. (Ez a mai Országos Onkológiai Intézet). A kórház rendeltetése és célja elsősorban a magyar posta betegségi biztosító intézete biztosítottjainak a lehető legtökéletesebb módon történő gyógyítása volt. A célnak megfelelő átalakítások nagyrészének elvégzése után az Intézet 1943. október havában a Vöröskereszt Kórház belgyógyászati osztályával párhuzamosan működő belgyógyászati osztályt rendezett be a kórházban a postás betegek részére 30 közös kórtermi ágyhellyel, és három két-két ágyas szobával. A következő év október hó végéig pedig már a Vöröskereszt-kórház összes osztályainak átköltöztetése a Postás Alapítványi Kórházba megtörtént
A postásoknak régi vágya teljesült, amikor több évi szorgalmas előkészítő munka után végre saját kórházukba költözhettetek Ezt a kórházat minden postás dolgozó joggal érezhette a sajátjának, mivel több éven át az új kórház anyagi alapjainak megteremtése céljából kibocsájtott bélyegek, kötvények vásárlásával és fizetésükből felajánlott rendszeres hozzájárulásukkal tették lehetővé saját kórházuk megalapítását.
Volt egyszer egy kórház.
I. rész 1925-1945 évek.
Ki emlékszik ma már arra, hogy egyszer, valamikor volt a magyar postásoknak saját betegbiztosító intézete, s egy rendkívül jól felszerelt -úgy szólván minden orvosi szakmával rendelkező- kórháza. Először 1925 március 1-től kezdődően a Magyar Posta Betegségi Biztosító Intézete bérleti szerződéses jogviszony keretében működtette (a mai Sportkórház területén) a Magyar Vöröskereszt Erzsébet Kórházát. A Posta a bérleti viszony kezdetétől nagyarányú korszerűsítő, bővítő munkálatokba, építkezésbe kezdett. Minden épületet renováltak. Az Alkotás utcai részen emeletet kapott az I-es pavilon, új épületet húztak a proszektúra, a laboratórium, a fiziko- és hidroterápia, a röntgen, a diétáskonyha számára (Az Alkotás utcai front ezen épületei az 1976-os BAH-csomópont építésekor lebontásra kerültek).
A parkot is felújították, s a terület ismét a megnyerő, szanatóriumi idillt kezdte sugározni. 1926 júniusában nyílt meg az újjávarázsolt kórház. Az első kórház igazgató főorvos dr. Mutschenbacher Tivadar sebész professzor volt, majd őt követte dr. Botzenhardt Ferenc. A kórház ekkor 70 szanatóriumi és 178 kórházi ággyal rendelkezett, ahol összesen 22 orvos és 55 nővér vett részt a közvetlen gyógyító munkában.
Forrás:A Sportkórház története (Sportkórház Online) : "Az előzményektől 1952-ig" (Jenei Mária)
A Magyar Vöröskereszttel kötött szerződés 28 §-a alapján a bérlet 19. évének utolsó hónapjában joga volt mindkét szerződő félnek a szerződést egy évre felmondani. A Betegségbiztosító Intézet ezzel a jogával élve 1945. február hó végére felmondta, amit a Magyar Vöröskereszt erre az időpontra elfogadott.
A kórházat azonban már 1944. év október végén vissza kellett adni a Magyar Vöröskeresztnek, mert a honvédség a gyógyintézetet katonai kórház céljaira igénybe vette.
Ezt megelőzően már hosszas előkészítő munka után a postaszemélyzet jóléti alapítványának tulajdonába került a Budapest XII. kerület Kékgolyó és Ráth György utca által határolt 7,3 kataszteri holdas parkban elhelyezkedő volt Siesta Schwartzer Szanatórium, melyet a Magyar Posta Betegségbiztosító Intézete mint Postás Alapítványi Kórházat vett kezelésbe 1942. június 1-én. (Ez a mai Országos Onkológiai Intézet). A kórház rendeltetése és célja elsősorban a magyar posta betegségi biztosító intézete biztosítottjainak a lehető legtökéletesebb módon történő gyógyítása volt. A célnak megfelelő átalakítások nagyrészének elvégzése után az Intézet 1943. október havában a Vöröskereszt Kórház belgyógyászati osztályával párhuzamosan működő belgyógyászati osztályt rendezett be a kórházban a postás betegek részére 30 közös kórtermi ágyhellyel, és három két-két ágyas szobával. A következő év október hó végéig pedig már a Vöröskereszt-kórház összes osztályainak átköltöztetése a Postás Alapítványi Kórházba megtörtént
A postásoknak régi vágya teljesült, amikor több évi szorgalmas előkészítő munka után végre saját kórházukba költözhettetek Ezt a kórházat minden postás dolgozó joggal érezhette a sajátjának, mivel több éven át az új kórház anyagi alapjainak megteremtése céljából kibocsájtott bélyegek, kötvények vásárlásával és fizetésükből felajánlott rendszeres hozzájárulásukkal tették lehetővé saját kórházuk megalapítását.
A kórház befogadó képessége az 1944. évben 360 ágyhely volt. Az ostrom alatt a kórház területe hadszíntérré vált, amelynek következtében az épületek erősen megrongálódtak, egy részük pedig megsemmisült. A harcok következtében nemcsak az épületek szenvedtek kárt, hanem elpusztult a kórházi ágyfelszerelés 50 %-a, a fehérnemű készlet 70 %-a a takarók 90 %-a , a gépek és műszerek 60 %-a, a gyógyszerkészlet 75 %-a és a konyha felszerelés 80 %-a. Az ostrom után ilyen körülmények között az intézet jó ideig csak 100 ágyhelyet tudott üzemben tartani. Áldozatos romeltakarítási és helyreállítási munkával az ágyhelyek száma 1945. évben 226-ra emelkedett, a következő évben pedig már ez a szám 286 ágyhely volt
Részlet a Magyar Posta Betegbiztosító Intézete 1944. és 1945. évi működéséről szóló jelentésből.
"Az intézetet fenntartó magyar postaintézmény szilárd talaján álló betegségi biztosítonk rövidesen úrrá lett a helyzeten. A helyreállításban az intézet tiszti és altiszti személyzete járt elől. Rohammunkával, úgyszólván tíz körmükkel kaparták ki a romok közül munkahelyüket is, hogy beteg kartársaik ügyét intézhessék. Önzetlen emberbaráti munka volt ez, a hivatásérzetnek példás megnyilvánulása, főképp ha arra gondolunk, hogy az intézetnek a posta kötelékéből kirendelt személyzetére a betegségi biztosító intézeti munkakör betöltése nem jelent létalapot."
A Kórház ekkorra a következő osztályokkal rendelkezett:
Sebészet, nőgyógyászat, urológia, belgyógyászat, fül,- orr,- torok,- és gégegyógyászat, gyermekgyógyászat.
Ezenkívül szanatóriumi szülészet,
fizikotherápiás osztály elektro-és mechanotherápiával, valamint fekvőbeteg osztállyal,
vegyi és bakteriológiai laboratórium,
röntgen laboratórium, szívvizsgáló, (elektrokardiográf),
alapanyagcsere vizsgáló,
gyógyszertár
A következő évben került sor a hydrotherápia kialakítására.
A kórház egészségügyi szolgálatáta kórházi igazgató főorvos vezetésével 9 osztályos főorvos, 1 prosector, 6 alorvos és 8 segédorvos látta el. A betegápolási szolgálatot 20 szerzetesrendi és 24 világi ápolónőteljesítette.
Forrás: "Jelentés A Magyar Posta Betegbiztosító Intézete 1944. És 1945. évi Működéséről"
Volt egyszer egy kórház...
Ki emlékszik ma már arra, hogy egyszer, valamikor volt a magyar postásoknak saját betegbiztosító intézete, s egy rendkívül jól felszerelt -úgy szólván minden orvosi szakmával rendelkező- kórháza. Először 1925 március 1-től kezdődően a Magyar Posta Betegségi Biztosító Intézete bérleti szerződéses jogviszony keretében működtette (a mai Sportkórház területén) a Magyar Vöröskereszt Erzsébet Kórházát. A Posta a bérleti viszony kezdetétől nagyarányú korszerűsítő, bővítő munkálatokba, építkezésbe kezdett. Minden épületet renováltak. Az Alkotás utcai részen emeletet kapott az I-es pavilon, új épületet húztak a proszektúra, a laboratórium, a fiziko- és hidroterápia, a röntgen, a diétáskonyha számára (Az Alkotás utcai front ezen épületei az 1976-os BAH-csomópont építésekor lebontásra kerültek).
A parkot is felújították, s a terület ismét a megnyerő, szanatóriumi idillt kezdte sugározni. 1926 júniusában nyílt meg az újjávarázsolt kórház. Az első kórház igazgató főorvos dr. Mutschenbacher Tivadar sebész professzor volt, majd őt követte dr. Botzenhardt Ferenc. A kórház ekkor 70 szanatóriumi és 178 kórházi ággyal rendelkezett, ahol összesen 22 orvos és 55 nővér vett részt a közvetlen gyógyító munkában.
Forrás:A Sportkórház története (Sportkórház Online) : "Az előzményektől 1952-ig" (Jenei Mária)
A Magyar Vöröskereszttel kötött szerződés 28 §-a alapján a bérlet 19. évének utolsó hónapjában joga volt mindkét szerződő félnek a szerződést egy évre felmondani. A Betegségbiztosító Intézet ezzel a jogával élve 1945. február hó végére felmondta, amit a Magyar Vöröskereszt erre az időpontra elfogadott.
A kórházat azonban már 1944. év október végén vissza kellett adni a Magyar Vöröskeresztnek, mert a honvédség a gyógyintézetet katonai kórház céljaira igénybe vette.
Ezt megelőzően már hosszas előkészítő munka után a postaszemélyzet jóléti alapítványának tulajdonába került a Budapest XII. kerület Kékgolyó és Ráth György utca által határolt 7,3 kataszteri holdas parkban elhelyezkedő volt Siesta Schwartzer Szanatórium, melyet a Magyar Posta Betegségbiztosító Intézete mint Postás Alapítványi Kórházat vett kezelésbe 1942. június 1-én. (Ez a mai Országos Onkológiai Intézet). A kórház rendeltetése és célja elsősorban a magyar posta betegségi biztosító intézete biztosítottjainak a lehető legtökéletesebb módon történő gyógyítása volt. A célnak megfelelő átalakítások nagyrészének elvégzése után az Intézet 1943. október havában a Vöröskereszt Kórház belgyógyászati osztályával párhuzamosan működő belgyógyászati osztályt rendezett be a kórházban a postás betegek részére 30 közös kórtermi ágyhellyel, és három két-két ágyas szobával. A következő év október hó végéig pedig már a Vöröskereszt-kórház összes osztályainak átköltöztetése a Postás Alapítványi Kórházba megtörtént
A postásoknak régi vágya teljesült, amikor több évi szorgalmas előkészítő munka után végre saját kórházukba költözhettetek Ezt a kórházat minden postás dolgozó joggal érezhette a sajátjának, mivel több éven át az új kórház anyagi alapjainak megteremtése céljából kibocsájtott bélyegek, kötvények vásárlásával és fizetésükből felajánlott rendszeres hozzájárulásukkal tették lehetővé saját kórházuk megalapítását.
A kórház befogadó képessége az 1944. évben 360 ágyhely volt. Az ostrom alatt a kórház területe hadszíntérré vált, amelynek következtében az épületek erősen megrongálódtak, egy részük pedig megsemmisült. A harcok következtében nemcsak az épületek szenvedtek kárt, hanem elpusztult a kórházi ágyfelszerelés 50 %-a, a fehérnemű készlet 70 %-a a takarók 90 %-a , a gépek és műszerek 60 %-a, a gyógyszerkészlet 75 %-a és a konyha felszerelés 80 %-a. Az ostrom után ilyen körülmények között az intézet jó ideig csak 100 ágyhelyet tudott üzemben tartani. Áldozatos romeltakarítási és helyreállítási munkával az ágyhelyek száma 1945. évben 226-ra emelkedett, a következő évben pedig már ez a szám 286 ágyhely volt
Részlet a Magyar Posta Betegbiztosító Intézete 1944. és 1945. évi működéséről szóló jelentésből.
"Az intézetet fenntartó magyar postaintézmény szilárd talaján álló betegségi biztosítonk rövidesen úrrá lett a helyzeten. A helyreállításban az intézet tiszti és altiszti személyzete járt elől. Rohammunkával, úgyszólván tíz körmükkel kaparták ki a romok közül munkahelyüket is, hogy beteg kartársaik ügyét intézhessék. Önzetlen emberbaráti munka volt ez, a hivatásérzetnek példás megnyilvánulása, főképp ha arra gondolunk, hogy az intézetnek a posta kötelékéből kirendelt személyzetére a betegségi biztosító intézeti munkakör betöltése nem jelent létalapot."
A Kórház ekkorra a következő osztályokkal rendelkezett:
Sebészet, nőgyógyászat, urológia, belgyógyászat, fül,- orr,- torok,- és gégegyógyászat, gyermekgyógyászat.
Ezenkívül szanatóriumi szülészet,
fizikotherápiás osztály elektro-és mechanotherápiával, valamint fekvőbeteg osztállyal,
vegyi és bakteriológiai laboratórium,
röntgen laboratórium, szívvizsgáló, (elektrokardiográf),
alapanyagcsere vizsgáló,
gyógyszertár
A következő évben került sor a hydrotherápia kialakítására.
A kórház egészségügyi szolgálatáta kórházi igazgató főorvos vezetésével 9 osztályos főorvos, 1 prosector, 6 alorvos és 8 segédorvos látta el. A betegápolási szolgálatot 20 szerzetesrendi és 24 világi ápolónőteljesítette.
Forrás: "Jelentés A Magyar Posta Betegbiztosító Intézete 1944. És 1945. évi Működéséről"