Figyelem!A 2011. november 3-án hasonló címmel általam közzétett írás:
"Volt egyszer egy gimnázium...Emlékeim a Budapesti Szent Benedek Gimnázium életéből"
megtalálható a blog archívum (jobb oldalon) 2011. évi bejegyzések között, vagy a köv. link címre kattintva:
Ennek az írásnak egy részletét (Dr. Pénzes Balduin osztályfőnökömről szóló megemlékezésemet) blog címemre való hivatkozással Nagy Dezső is közzétette a következő link címen:
Szijártó Gábor
Volt
egyszer egy pesti bencés gimnázium
(1923-1948)
Emlékezéstöredékek
Ötvös Ervin/Dr. Ervin G. Otvos Budapest- Biloxi, MS, USA
A bencés himnusz egy részletének videó felvétele ( győri bencések előadásában) megtekinthető az alábbi "Bencés himnusz" címre kattintással.
1945 augusztusában történhetett. 10 éves voltam az elmúlt márciusban, csupán néhány héttel a budavári harcok befejezése után. Apám elvitt a bencés gimnázium felvételi vizsgájára. A barátságos Kovách Arisztid igazgató egy intelligencia-vizsgálókérdést tett fel: „Magyarázd meg mit jelent a közmondás: Addig üsd a vasat amíg meleg”. Nem tudom, hogy jól feleltem-e, de az is lehet, hogy apám szegedi piarista gimnáziumi padtársának, kisgyerekkora óta közeli barátjának ajánló levele nélkül nem kerülhettem volna be a 66 diákkal a csak látszólag túlzsúfolt első gimnáziumi osztály termébe. (Apám barátja nemsokára egri érsek lett és a nagyon súlyos egyházüldözés során a püspöki kar fejének tisztségét kényszerült rövidesen a kommunista diktatúra jóvoltából keservesen megszenvednie.)
Kovách Arisztid említette, hogy „a bencéseknek a háború után egy nagy öröme volt, Pannonhalma sérülés nélküli megmaradása, és egy nagy szomorúsága az ősrégi Monte Cassino bencés anya apátság elpusztulása.” Mint kiderült, Cassino egy rendkívül tragikus katonai tévedés áldozata volt, a német megszállók elhagyták már a bombázás megkezdése előtt. Az iskola épülete a háború és a pénzhiány miatt mint akkor majdnem minden épület a fővárosban el volt hanyagolva (Placid Atya aki ott volt gimnáziumi diák is, a “leszuperált” jelzőt használja visszaemlékezéseiben.) A Rigó utca menti földszinti folyosó egy része nem volt kimondottan rózsabokor illatú…..Nagy kontrasztot jelentett az első emeleti szép kápolna, amely a magát gyermekeinek feláldozó, vérét adó pelikán madár oltárképével (“Pie Pelicane”) inspirált minket. Itt tartották a számomra is mély benyomást keltő lelkigyakorlatokat.
A felejthetetlen “bencés himnuszt”(„ Szt. Benedekhez szálljon fel az ének”) gyakran énekeltük itt. A vasárnapi misén való részvétel kötelező volt. Aki nem lakott közel a gimnáziumhoz, mint én, azoknak meg volt engedve, hogy a legközelebbi templomba (én a Bazilikába) járjanak. De mise után az ottani sekrestyében egy noteszben a sekrestyés/pap igazolta, a diák jelenlétét.A hatalmas, romos „Dohi” épülete, valaha dohányraktár, részben a Rigó utcát szegélyezte de főleg a Baross-utca mentén húzódott a József körút felé. A Dohi Baross utcai oldalán egy agyonlőtt orosz katona tetemét találták egy kora reggelen, talán 1945 őszén. Udvarán tízperces szüneteinket töltöttük vagy impromptu foci meccsek folytak. Nem mint a leromlott gimnázium épülete maga, amit jelképes összegért bérelt a Rend, a Dohi a Rigó utcai 3 számú kis épülettel bencés tulajdon volt. A háború előtt ide terveztek egy sajnos soha fel nem épült új bencés gimnáziumot, ma magas modern lakóházak találhatók a Dohi helyén.
A karácsonyi szünetek, “szénszünettel” tarkítva egy hónaposak voltak talán az első, vagy a két első télen. Emlékszem amikor a szünet előtt és utána a hó-torlaszok vagy más ok miatt nem jártak villamosok, gyalog sétáltam egy nálam egy évvel öregebb bencés diákkal a Baross utcából a Parlament melletti Alkotmány utcáig. Itt laktam szüleimmel, itt vészeltük át a mély “légópincében” az ostromot, az akna és bomba becsapódásokat, később a nőket fenyegető veszélyeket, a hivatalos orosz zabrálást, szabad rablást amelyet lakásunkban egy orosz ezredes és emberei vezettek le nagy gyakorlattal.
De hónapokkal később, békésebb időkben már a bencéseknél nagy élményem volt amikor Kovách igazgató úr az egész gimnáziumot elvitte a hajdani Népopera épületébe, ahol a híres amerikai-angol dokumentumfilmet, “The True Glory” (“Igaz Dicsőség”, 1945) mutatták be a normandiai invázióról és dokumentum filmeket a világháború más epizódusairól. Emellett minden vasárnap a tornateremben amerikai es más nyugati játékfilmeket vetítettek mise után. Mondanom sem kell, hogy ezek nagyon népszerűek voltak a gimnazisták előtt. Egyszer elvittek minket egy kőbányai sörgyári kirándulásra ahol osztálytársunk, Bakonyi (“betyár”) Endre apja dolgozott; sört ugyan “megfoghatatlan okból” nem ihattunk, de maroknyi sörgyártási “mütyürkét” kaptunk tőlük emlékbe. Később 1946-47 táján Mindszenty bíboros két nagygyűlési beszédéhez vittek el tanáraink minket, a gellérthegyi barlangkápolna, illetve a Bazilika előtt. Az akkor már világhírű, nagy, senkivel meg nem alkuvó mártír főpap beszédeiben, a rendkívül komoly és vészes téma dacára számomra különösen csengett a hercegprímás falusi-plébános típusú akcentusa es beszédstílusa.
Emlékszem, ahogy az osztályban, felállva Laudetur Jesus Christus-al köszöntöttük a belépő tanárt és az adventi időszakban recitáltuk a gyönyörű ószövetségi antiphont, Vulgata fordításban:
Rorate coeli de super
Et nubes pluant justum
Aperiatur terra
Et germinet salvatorem.
Amen.
Tanáraink:
Dr. Olofsson Placid (1916)
A fiatal, dinamikus Dr. Olofsson Placid, aki néhány évvel korábban ugyanott volt gimnazista csak néhány hónapig, áthelyezéséig maradhatott osztályfőnökünk. Mint a kommunista-ellenes Kisgazda Párt eredményes választási aktivistája, rövid ideig képviselője hívta ki magára a magyarországi kommunisták és szovjet gazdáik dühét. A főapát hiába próbálta vidékre való áthelyezéssel védeni, 1946 júniusában tartóztatták le. A magyar és orosz politikai rendőrség kínozta egy mondvacsinált tipikus szovjet politikai “per” előkészítésén “dolgozva.” Majd kilenc és fél évet töltött észak orosz Gulág táborokban. Csodálatos lelki erővel, nagyon mély hittel, nagyszerű humorral, és teljes lelkierővel túlélt mindent, vigasztalva társait ebben a látszólag teljesen reménytelen helyzetben, amelyből olyan kevesen szabadultak. Röviddel hazatérte után látogattuk meg Dr. Misefay Tibor barátommal édesanyja lakásán. Meg volt valahogy még régi iskolai osztályzó notesze, megnézte, hogy milyen jegyeket adott nekünk annak idején a gimnáziumban. Egy budapesti kórház tisztító üzemében, dolgozott („a gyónás is lelki patyolat”- mondta meggyőzően a helyi párttitkárnak), majd üzemvezető lett ugyanott. Csak évekkel később szolgálhatott újra mint pap és az ország csodálatos, senkitől sem remélt felszabadulása után érte meg századik születésnapját. A Pápa és hazája kitüntetésekben részesítették, neve országosan ismertté vált.
A
következő Youtube videó felvételen Olofsson
Placid atya 2008-ban, Lajoskomáromban mesélt a Gulágon túlélt
időről, a túlélés szabályairól, életéről:
A felvétel időtartama egy és háromnegyed óra, amelynek megtekintése nem mindennapi élményt ígér azoknak akik akár később is - ide visszatérve – megtekintik.
Jelen
összeállítás lezárásakor érkezett a következő örvendetes
hír:
A
Magyar Becsület Renddel tüntették ki Olofsson Placidot:
2016.
október 23. vasárnap 22:27A
Magyar Becsület Rend kitüntetést vehetett át Olofsson Placid
bencés szerzetes és Tőkés László erdélyi református lelkész,
európai parlamenti képviselő október 23-án, vasárnap az
Országházban. Erről szóló híradás a k. web oldalon tekinthető
meg:
http://www.magyarkurir.hu/hirek/a-magyar-becsulet-renddel-tuntettek-ki-olofsson-placidot
Csizmadia Gerő (1920-1996)
Földrajz-történelem szakos tanár szintén nagyon fiatal, megnyerő kinézésű, halvány-olajbarna arcú második oszályfőnökünk 1945 késő őszétől. Egy évvel korábban szentelték pappá Pannonhalmán. Rendkívül impozáns, dinamikus, a fiúk nyelvét kiválóan és érdekesen beszélő prédikátor volt (diák focistákról beszélve viccesen így jellemezte őket egy szentbeszédében: “a bőrt rugják”). Fáradhatatlan cserkész-szervező, vezető, amellett kaligráfikus művész is. Az Interneten is szerepel több munkája – emlékszem impresszionáló szép kaligráfikus írással kísért rajzára egy kis hajóról („az Egyház bárkája minden vihart elvisel”). Jellemző Gerő mély elkötelezettségére, amit a balatonakarattyai táborban egy sátorban feküdve véletlenül hallottam. A sátor mellett Gerő arról próbálja öccsét, Zoltánt meggyőzni, hogy ő is bencés szerzetes legyen. Ennek dacára Zoltán évekkel később az amerikai diplomáciát választotta hivatásának.
Gerő melegszívű, meggyőződéses, meg nem alkuvó igazi humanista keresztény ember volt. Gyakran beszélgettem vele, és kölcsönzött könyveket. Akkortájt olvastam a tőle kapott izgalmas Kék Fényt és a diákok között népszerű, bár nagyon kétes értékű “Koszter Atya” trilogiát (Lurkó, Iluska, Fulgur).
Amikor börtönből való szabadulása után Tibi barátommal meglátogattuk őt, és a győri utcákon sétálva beszélgettünk, megemlékezett szomorúan azokról is akik mind kétszer, a háború előtt, mint utána, ideológiailag, gazdaságilag, vallásilag a politikai “rossz oldalon” álltak és ezért gyakran halállal vagy sokévi börtönnel, kisemmizéssel kellett megszenvedniük a két hasonló diktatúrát.
Pesten, egyszer az utcán véletlenül találkozva, megkérdeztem: mi lesz, ha a kommunizmus örökké tart."Nem tesz semmit, válaszolta, valamennyien Isten kezében vagyunk."
Az osztályban több klikk-szerű “klub” alakult. Kis csoportok akiknek tagjai egymás mellett ülhettek osztályfőnöki engedéllyel és iskolán kívüli működésükről (ha volt ilyen egyáltalában) nem beszéltek. Az egyik, (SZPA, Szent Placid Apostolai névvel) osztályfőnőkünk kezdeményezésére alakult meg, mint hitbuzgalmi diákkör. Dobszay Laci es Varsányi Tomi vezette. Én, gyakran az “outsider,” nem saját jóvoltomból maradtam kívül a klubokon. Kérésem nélkül Gerő“ beprotezsált” az osztály újságát szerkesztő, Petrilla Pista, a később ismert keramikus művész által vezetett klubba, amelyben a klubbeli “ellenzék” írógépelt egypéldányos újságát szerkesztettem folytatásos Indián történetekkel, egyebek között, amelyeket klubtársunk Litvay Jancsi illusztrált nagy készséggel. Gerőt érdekelte, hogy közülünk mennyien olvasunk újságot (nagyon kevesen), és egyszer elvitt minket a bakonybéli apátsághoz is, ahol az ismert jobboldali pap-költő Mécs László rejtőzködött. Egy gyönyörű versét a "Vadlibalesen"-t skandálta el nekünk (Görbe damokleszi kard ma a Hold, a mocsárnak az őre). Mécset, dacára Hitler ellen 1942-ben(!) írt szenvedélyes versének, később szintén bebörtönözték, majd rehabilitálták a kommunisták.
Csizmadia Gerő mint prédikációit, tárgyait is élvezetesen adta elő. Gerő keltette fel bennem a földrajz iránti érdeklődést, ami a hegyvidéki kirándulásokkal kapcsolódva végül geológusi hivatásomhoz vezetett. Az államosítás után a győri bencéseknél tanított és ugyanolyan népszerű volt ott is. Egy barátomat a gimnáziumi államosítás után látogatva, lakásán meglepetésemre egy csoport diákot találtam Gerővel együtt. Gerő szintén megszenvedett a Hitért. Győri bencés gimnáziumi évei alatt, budapesti működéséhez hasonlóan diákcsoportokat szervezett a hit jegyében. Közel három évre ültettétek le szegényt 1954-ben, a kommunistáknál szokványos “összeesküvési” vádakkal. Gerő aki a Forradalom előtt szabadult, alzheimer kórban hunyt el Győrben. Máig is mélyen gyászolom.
Dr. Szunyogh Xavér Ferenc (1895-1980)
A tudós, nagy intelligenciájú, nagy hitű, sokat publikált, mindig jókedvű, közvetlen ember apja szegény levélkihordó postás volt. Xavér magyart tanított. Néhány évvel korábban Xavér Olofsson Placid osztályfőnöke volt a gimnáziumban. A nagyképűségnek látszatát is hátrahagyva, családnevére, amelyre nem illett magas, vaskos, domináns termete, időnként humoros megjegyzéseket tett.
Később még elemistákat is tanított a kis Rigó-utcai épületben, amely a háború előtt a rendház volt. A nagyon csinos, fiatal elemi iskolai tanítónőt, akit mi egyszerűen “Cukipofának” hívtunk magunk között, “kolleginámnak” nevezte. Ezt édesanyám nagyon kedvesnek találta. Egyszer a pódiumon ülve valamit hangsúlyozott nekünk. Annyira elragadta az izgalom, hogy hangsúlyként lecsapta csuklóját az asztalra, és nem vette észre, hogy karórája lefele volt fordítva és az ütéstől üvege megrepedt.
Az őskeresztény egyházi rituálék, a misszálé, a liturgia felújításának, megreformálásának problémái különösen érdekelték Xavért. Ő teremtette meg egy építész segítségével a Tétényi Fennsíkon, Kelenföld táján a Szt. Szabina kápolnát az ezer évvel ezelőtti, hasonló nevű, de régen elpusztult kolostor közelében, mellette egy remetelakot magának. Elvitt minket egy kirándulásra, megmutatni, hogy mint az őskeresztények (és mint Vatikán II óta) itt is a hívekkel szemben állva, nem háttal feléjük, misézik a pap. Fiatal éveiről, amikor az első világháború után átúszta a széles Dunát a már szlovák Komáromba valamilyen illegális misszió alkalmából. 1944 halálos évében Xavér sokat tett, mint nagyszámú más egyházi személy is az üldözöttek megmentésére. Éppen úgy mint főapátja, a mindig gerinces Kelemen Krizosztom Pannonhalmán. A bújtatás a közeli Mária-utcai bencés zárdában és Jézus Szíve templom pincéjében történt. A kommunizmus alatt, húsz évvel később viszont Xavér, ez a nagy és igaz ember szenvedett üldözést, több évi börtönt, és betegedett meg.
Szeretett tanárunkról szóló megemlékezés végén nehéz megfogalmazni, és jellemezni, hogyan egyesülhetett benne az egyszerű ember közvetlensége, rendkívül vidám életszemlélete, egészséges humor érzéke, és a nagy hittudós, aki rengeteg tudományos munkát publikált a liturgia felújításának, megreformálásának probléma körében, többek között a „Magyar-Latin Misszálé az év mindennapjára a római misekönyv szerint, 1933” szerzője. Minden jellemzést mellőzve elegendő, ha idézem az interneten található rövid verses imáját:
Szunyogh Xavér Ferenc:
„Neked adom „
Neked adom gyávaságom,
add érte bátorságod!
Neked adom lanyhaságom,
Add érte lángolásod!
Neked adom gyöngeségem,
add érte a te erődet!
Neked adom bűneimet,
vedd el tőlem azokat!
Neked adom, ami enyém,
add érte, ami Tiéd!
Hozzád megyek, mint kis vízcsepp,
változtass át borrá engem!
Hozzád megyek, földi ember,
változtass magaddá engem!Ámen.
Dr. Szivós Donát
Első latin tanárunk volt. Az „Agricola terram arat. Agricola vineam quoque curat” mondatokkal kezdődött harcunk ezzel a nem haszontalan nyelvvel amely egykor az Egyház és a magyar Diéta hivatalos nyelve is volt és Európa sok nyelvével van rokonságban. Ma is emlékszem a "Szeretnék szántani" népdal latin fordítására:
Amarem arare
Sex boves agere.
Si Rosa venire
Aratrum tenere.
Joanelli Béda
1945-ben egyik legelső és kedves tanárunk volt. Földrajzi metódusát, hogy lerajzoltatott a diákokkal különböző térképeket, később Csizmadia Gerő oszályfőnökünk sikeresen folytatta. Béda kedvenc nyaralója a ma is létező kellemes mátraszentimrei katolikus Stella Üdülő volt a Mátra tetején. Oda jártam bagolyírtási nyaralásom során az 1950-es években vasárnapi misékre jómagam is.
A gimnázium államosítása után több éven át az „Új Ember” katolikus hetilap szerkesztőségében dolgozott.
Dr. Nádasi Alfonz (1909-1997)
Kiváló, tökéletességet követelő énektanárunk, mint kitartó, bátor, az igazságért feletteseivel is szembeszálló tábori lelkész megjárta az orosz munkatáborokat 1945-47-között. A budai Várnegyedből megkísérelt esztelen és öngyilkos német-magyar katonai kitörési akciót követően esett ott fogságba. 1947-ben Rajk kommunista belügyminiszter onnan kiszabadított Béla fivérének hathatós segítségével tért haza több ezer hadifogoly-társával együtt. Az államosítás előtti tanévben tanította osztályunkat, majd a visszaadott győri bencés gimnáziumban volt tanár. Mint Kodály tanítványa, régi barátja, sőt gyóntatója is, a “szolmizácios” rendszert próbálta ki rajtunk. Két fiúkórust vezetett a gimnáziumban. Ezekben osztálytársaink a Rádióban is felléptek. Dobszay Laci osztálytársunk, a későbbi jeles liturgikus zene kutató, zenegyűjtő és karnagy volt kedvenc tanítványa.
A következő Youtube videó felvételen megtekinthetjük Nádasi Alfonz egy érdekes előadásának nyolc perces részletét, melyet Kodály galántai kis-gyerekkoráról, iskolájáról, kivételes személyiségéről, nagyszombati bencés gimnáziumban tanult apjáról tartott a Kodály Zoltán Általános Iskola tanulóinak 2008. évben:
Nagy Julián (“Julcsa”) (1900 – 1960)
Nagyon szigorú de kiváló matematika és fizika tanár volt. Gyorsírást is tanított. Az országos repülő modellezés egyik hazai úttörője. Osztálytársunk, Héray Jóska (“Joci”) díjakat nyert a modell versenyeken. Julcsa egyszerű vidéki családból származott. Értve a gomba-termesztéshez, gyakran láttuk ahogy fivérével piszkos munkaruhában, talicskát tolva szorgalmasan dolgozott a romos “Dohi”pincéjénél. Nehéz napok vártak rá az államosítás után, de végül is sikerült tanársegédként bejutnia egy műegyetemi tanszékbe. "Használjátok jól az időt", mondta osztályunknak bölcsen, "ti még milliomosok vagytok!" Szegény Júlián Atya a kompulzív dohányzás áldozata lett meglehetősen fiatalon.
Dr. Barabás Ince (1910-1947)
Ince atya talán csak egy évig tanított osztályunknak hittant (1946-47). Röviddel e tanév után halt meg nagyon fiatalon orbáncban. Mint kedves, barátságos tanárra emlékszem. Egyszer a Dohi udvarán tízperces szünetben a magas Farkas Miklós mögéje lopakodott és két karját Barabás feje fölé kiterjesztve, drámai hangon felkiáltott: „Kit feszítsünk meg, Jézust vagy Barabást?” A páter csak mosolygott. Egyik tanárunk sem volt nagyképű…..
Solymos Schlamadinger Vendel
Latin-német tanár, talán német anyanyelvű, Nyugatmagyarországból, minket valószínűleg latinra tanított utolsó bencés évünk idején a Rigó utcai épületben. A tízperces szünetet a villanycsengő helyett egy nagy kolomp jelezte, amit egy diák rázott a rövid folyosón. Anyám sokat beszélgetett vele, mert hajdani (rendkívül szeretett fiatalkori) társalkodónője, Paula, “Slamó” unokatestvére volt.
Solymos egykor a fiatal Habsburg Ottó, korábbi trónörökös, privát oktatója volt néhány évig Spanyolországban. A mi időnkben már halálosan beteg. Halotti szürkén, nagyon lassan járt. Két évvel később halt meg szegény, 1950-ben.
Dr. Szennay András
Miután a lelkes humanista, a háború vége felé sok embert megmentő Kelemen Krizosztom főapát titkára lett egy évig, 1947-48-ban a tartózkodó modorú, kissé zárkózott Szennay utolsó bencés évünkben, három évvel felszentelését követve tanított nekünk hittant. Az államosítás után próbálta elkerülni Pannonhalmát. Nem volt sok személyes kapcsolata, szimpátiája az ottani szerzetes közösséggel. A pártállami rémkorra jellemzően, részletesen dokumentálva, számos bencés szerzetes, köztük a pannonhalmi gimnázium igazgatója is rendőrspicli lett. A diktatúra rendőrsége egyházpolitikai részlegét kiszolgálva formálisan elkötelezett, gyakran jelentő ügynökök. Cserébe a Szennay által szolgáltatott bizalmas információk, köztük nemzetközi jellegű anyagok tömegéért, először sikertelenül, utána rendőrségi nyomásra 1972-ben kikényszerítik a pártállamnak már megfelelő második apátsági szavazást. A főapáti stallum mellett Szennay ráadásul megkap egy pesti hittudományi tanszéki katedrát is és nyugati egyházi kapcsolatok engedményezését. A formálisan beépített besúgók között rendkívül aktív szerepet játszott egy furcsa egyéniségű sarlatán “antropológus” bencés szerzetes. Miután később elhagyta rendjét, ő volt “Petőfi csontjainak,”(voltaképpen egy női csontváznak) állítólagos “felfedezője” Oroszországban. Talán az ő lelkén is száradt több kiváló bencés, úgy mint Szunyogh Xavér feljelentése, és 28 hónapos márianosztrai bebörtönzése is. A majdnem hetven éves Xavér betegen tért haza. Halálakor, mint Kaposi tanár úrnak is, Lövey Gyurka volt osztálytársunk, kórházi osztályvezető sebész fogta le szemét.
Dombos Fülöp.
Földrajzot és természetrajzot tanított egy ideig osztályunknak.
Két civil tanár:
Kaposi Gyula.
Ez az alacsony, rendkívül sokoldalú sportember; sokat kívánó, szigorú, csupa-izom tornatanárunk, 1928-as bronzérmes görög-római birkózó olimpikon, határozottan nem tartozott kedvenceim közé. Én sem az övéi közé. Nem voltam én akkor még elég erős, hogy minimális eredményt elérjek Kaposi szakmájában. Mint Karinthy, “csak lógtam a szeren”. De egy szimpatikusabb tornatanár a következő évben a volt piarista gimnáziumban mégis megtanított a rúdon felmászni. Nemrég jelent meg egy könyv Kaposiról.
Zászlós István (“Zatyi”)
Rajztanárunk csendes és szintén kis termetű ember volt aki megértette, hogy nem mindenki született
rajzolási tehetséggel. Szegény Zatyi, jobbkezét járás közben zsebében tartotta mert: műlába volt szerény tanárunknak.
Cserkészet.
A háború után is, nagyon nagy jelentőségű volt a gimnáziumban a cserkészet. A nemrég magas korban elhunyt bencés öregdiák jóbarátom, az 1940-ben érettségizett Dr. Károly Pista sokat beszélt erről az időszakról, ártatlanul buta “cserkészviccekkel” tarkítva. A később tragikus életű Pászthory Gyurka, szintén bencés pap, Jelfy Loránt, Ottlik Gábor (az utóbbi kettő jeles civil pályafutás után még köztünk) és mások vezették a cserkészcsapat rajait. Hét végén a budai és pilisi hegyekbe rándultunk ki, gyakran hadi-számjátékot játszva az erdőkben. A tábortüzek mellett énekelt magyar dalok felejthetetlenül szépek voltak. Énekeltük: „ez a nóta, nóta, nóta körbejár..” És valakinek akihez a rigmus vége elérkezett kellett egy új nótát ajánlani: „Mátéfalva gyászban van, Dunán innen Tiszán túl, A csitári hegyek alatt régen leesett a hó, Tavaszi szél vizet áraszt, virágom, virágom, Babám az ajtót be ne lakatold, éjfél tájban feljön majd a Hold, Mert ha becsukod a, nem mehetek oda, inni a három deci bort...” és sok más dalt, melyeket már rég elfelejtettem.
Csizmadia Gerő volt a 314 számú Czuczor Gergely csapat parancsnoka. A táborok előkészítése rengeteg munkájával járt. A munkák egy részét másokkal is megosztotta, így egyetemi magántanár apámat, belgyógyász és röntgenológust, is megkérte, hogy segítsen a táborok előtti egészségi szűrő vizsgálatokkal. Kirándulások, a nyári és téli táborok alatt az osztályfőnök úrból “parnok (parancsnok) úr” lett.
Emlékszem egyszer egy meglehetősen hideg téli dobogókői (hideghegyi) túrista házra. Majdnem, hogy elaludtam, ő körüljárva minket, betakart engem is. Papi hivatása teljes életét átfonta. Akarattyai cserkésztábori naplómmal, - ma is meg van még - megnyertem Kovách igazgató úr első díját (igaz, hogy csak ketten pályáztunk).
A bodrogolaszi 1946-os első nyári táborunk egy hónapig tartott. Egy elemi iskolában laktunk, szalmazsákon háltunk. A tanító es felesége nagyon kedvesek voltak. Óriási honvágyra és egy érdekes sárospataki kirándulásra emlékszem. Egy este a Különös Házasságból (Mikszáth regény) ismert urasági épület (kis kastély) melletti parkban volt tábortüzünk hangulatos dalolással. Egy Bogyai nevű öregebb cserkész volt a szakácsunk. Egyszer a folyón túli bencés gyümölcsösben almát szedtünk. Visszatérőben, a sekély Bodrog folyócskán gázoltunk ismét át. Szépen megtermett ruhátlan helyi lányok fürödtek nem messze, balra tőlünk. Rajparancsnokunk erre ránk szólt: „Jobbra arc!” Mi, tizenegy éves kisfiúk, engedelmeskedtünk … A következő balatonakarattyai (1947.) és eszterházi (1948.) táborok már sokkal kellemesebbek voltak, kényelmesebb körülmények között. Eszterháza, a „magyar Versailles” palota nagyon impozáns volt, márvánnyal kibélelt egykori lóistállójában laktunk és Nagycenket, Sopront is meglátogattuk. Eszterházán, az 1948-as táborozás során kellemes élmény volt amikor Gerő elvitt minket fagylaltozni (csak vanília volt) és megnéztük a helyi kis moziban Chaplin “A Nagy Diktátor” című híres filmjét. Akarattyán reggelenként a magas parton leereszkedve a Balatonban mosakodtunk. A visegrádi téli tábor a reggeli frissen fejt tejjel, egyik legkellemesebb emlékem volt.
Felejthetetlen élmény volt számomra a következő, talán az utolsó évben, mielőtt a cserkészetet és a gimnáziumunkat a kommunista állam megszüntette. Az írás már „a falon állt”: egy ünnepély alkalmából cserkész egyenruhában büszkén masíroztunk lefele a Várból a Hunyadi János úton. A Halászbástya alatti éles kanyarban a járdán egy kisebb tömeg tüntetően tapsolt meg minket. Talán mi voltunk számukra a halálra ítélt, akkorra már csupán fél-szabad társadalom utolsó jelképe.
A gimnázium 1948-as megszűnte után a személyes barátságok és összejövetelek nem tűntek el, hét évtized után is tartanak. A diákok egy része a Fazekas Mihály névvel indult, szintén magas nívójú új, végre szépen renovált állami gimnáziumban maradt, másik része, mint én is később, a közeli Vörösmarty Gimnáziumba került. Máig is összeköttetésben vagyok néhány régi bencés barátommal, sőt a bencés öregdiák szövetséggel is. A rövid három év a bencés tanárokkal, egy életre erősített meg sokunkat a katolikus hitben és az Istenben való kétség-nélküli bizalomban.
Megmaradt régi osztáytársaink, a krisztusi bencés ideáltól mélyen megihletve még hét évtized elmúltával is tartják a kapcsolatot régi gimnáziumi barátainkkal és Pannonhalmával. Többen a tengeren túlról, Tőkés Rudi történész, Martini Lajos építész az amerikai északon, és jómagam, még rendszeresen tanító emeritus geológus egyetemi tanár a “déli végeken,” a Mexikói Öböl gyönyörű, bár időnként hurrikán orkánokkal korbácsolt, de sokvirágú, homoki fenyvesekkel borított szemitrópikus partjain hatalmas örökzöld tölgyek alatt gondolunk vissza felejthetetlen bencés éveinkre.
Még ide is, a féltrópusi Délre is elkísértek minket a bencések. Szomszédunk unokaöccse az egyik közeli bencés apátság-teológiai szeminárium tanára. Emellett, még közelebb hozzánk, New Orleanstól északra van egy Szent Józsefről elnevezett szép apátság és teológiai főiskola egy St.Benedict nevű helységben. Sok évig plébániánkhoz tartozott egy szentéletű, kedves, rendkívül szerény, és nagyon szeretett kis bencés pap, Fr. Francis Ackle, aki négy-öt perces szentbeszédeiről volt híres.
Ötvös Ervin
IRODALOM,
Pesti Bencés Gimnázium
Bencés Szerzetesek, Tanárok Névtára (rövid életrajzok). Pannonhalmi Apátsági
Könyvtár .
http://library.hungaricana.hu/hu/view/BENCES_EGYEKIAD_Egyeb_adattar_04/? pg=193&layout=s&query=SZO%3D(barab%C3%A1s%20ince)
Ézsiás, E., 2010. A hit pajzsa – Olofsson Placid atya élete. Internet (pdf):
monty.blog.hu/.../Könyvcím:_a_hit_pajzsa_Olofsson_Placid_atya_élete.
Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár. http://www.ppek.hu/ (“A Hit
Pajzsa” (Parma Fidei) az egyházüldözés áldozatainak, mártírjainak
járó kitüntetés.)
Fogarassy, M., 2009. Egy régi iskoláról. Emlékezés a győri bencés gimnáziumról.
Internet: vigilia@katolikus.hu Módosítva 2009, Nov. 24 (pesti-győri bencés
tanárokról, Nádasi, Csizmadia, Hollander, és a győri bencés gimnáziumról
általában szól a kommunizmus alatt és után).
Gerő Atya plakát írásai www.czuczor.hu/galeria/v/gero/, Internet, 2008. Czuczor
Galéria Gerő Atya plakát írásai.. Dátum: 2008-10- 24. Győri bencés
gimnáziumi fotó-témák Gerő Atya kaligráfiai műveivel és arcképével.
Ilkei, Cs., 2013. Szabadkőművesek, bankárok, titkos szervezetek. Szennay József, egy állambiztonsági ügynök akiből főapátot csináltak. Internet Kiadás. http://www.nemenyi.net/default.asp? Location=_arc&SID=0&AID=0&Direkt=104540&offsetlo=0. Szerzői Kiadás.
Nádasi A. 2008. érdekes nyolc perces személyes előadás egy általános iskola tanulóinak Kodály galántai kis-gyerekkoráról, iskolájáról, kivételes személyisegéről, nagyszombati bencés gimnáziumban tanult apjáról. Videóaudió.Nádasi Alfonz előadásának részlete - YouTube 8:17 Jul 27, 2008 ▶ https://www.youtube.com/watch?v=FjxEqcmjAaM
Nádasi, A. 2008. Hadinapló. Győri Egyházmegyei Levéltár kiadása, (hadilelkészi szolgálatának dokumentuma 1945 február 12-ig) 418 pp.
Nádasi, A. 2009. Hadifogolynapló (1945-1947 közti hadifogságárol szól, a “Hadinapló” folytatása. Internet pdf,
www.hitvallas.hu/regi/hitv0405/hitv040530.htm. Könyv formátumban: 2010. Győri Egyházmegyei Levéltár kiadása, 192 pp.
Szunyogh, X. F. („Szúnyogh” név egyes forrásokban: ). Magyar Katolikus Lexikon. Műveinek listáját is tartalmazza. Ez a Lexikon tartalmazza számos bencés tanár rövid életrajzát is.
Szunyogh, X. F., 1942. A Szent Zsolozsma, Korda Kiadás. (Emellett tucatnyi más, főleg liturgikus-témájú műve és fordítása van az Interneten listázva.)
Szunyogh X. F. Dányi. , D., Juhász, J., és Szakolczai, Gy., 2011. Egy nagy bencés egyeniség. In memoriam Szunyogh Xavér Ferenc.Magyar Szemle, No. 9–10.
A következő youtube videó felvételen Olofsson Placid atya 2008-ban, Lajoskomáromban mesélt a Gulágon túlélt időről, a túlélés szabályairól, életéről:
https://www.youtube.com/watch?v=cJ63GZVlMdcA
A Magyar Becsület Renddel tüntették ki Olofsson Placidot Erről szóló híradás a k. web oldalon tekinthető meg:
http://www.magyarkurir.hu/hirek/a-magyar-becsulet-renddel-tuntettek-ki-olofsson-placidot
--------------------------------------------------------------------------------------------------------
Tisztelt Olvasó!
Ötvös Ervin drámai átéléssel megírt visszaemlékező sorai arról győznek meg engem, hogy aki rövidebb, vagy hosszabb ideig kapcsolatba került a bencés szellemmel, bárhova is repítette a huszadik század történelmi vihara, a bencés szellem embert formáló ereje egész életén át hatással volt és van rá, még hét évtized távlatából is, és mutat irányt a mindennapok küzdelmeiben. Ezért kérem volt diáktársaimat, hogy emlékeiket osszák meg velünk, és írják meg diák éveik élményeit (esetleg fényképek mellékelésével), hogy ezen a blog oldalon megjelenítve minél méltóbb emléket állítsunk azoknak a tanárainknak és diáktársainknak akiknek hitükért a nehéz időkben akár a legkegyetlenebb üldözést, olykor a mártírhalált is kellett elszenvedniük.
Szijártó Gábor
Elérhetők vagyunk:
Dr. Ötvös Ervin: <otvos@cableone.net>
Szijártó Gábor: <gabor27ster@gmail.com>
