Figyelem!A 2011. november 3-án hasonló címmel általam közzétett írás:
"Volt egyszer egy gimnázium...Emlékeim a Budapesti Szent Benedek Gimnázium életéből"
megtalálható a blog archívum (jobb oldalon) 2011. évi bejegyzések között, vagy a köv. link címre kattintva:
https://gabor27.blogspot.hu/2011/11/volt-egyszer-egy-gimnaziumtovabbi.html
Ennek az írásnak egy részletét (Dr. Pénzes Balduin osztályfőnökömről szóló megemlékezésemet) blog címemre való hivatkozással Nagy Dezső is közzétette a következő link címen:
http://ikervarert.hu/templom/penzes_balduin/penzes_balduin.htm
Szijártó Gábor
Volt
egyszer egy pesti bencés gimnázium
(1923-1948)
Emlékezéstöredékek
Ötvös Ervin/Dr. Ervin G. Otvos Budapest- Biloxi, MS, USA
A bencés himnusz egy részletének videó felvétele ( győri bencések előadásában) megtekinthető az alábbi "Bencés himnusz" címre kattintással.
Bencés himnusz
1945 augusztusában történhetett. 10 éves voltam az elmúlt márciusban, csupán néhány héttel a budavári harcok befejezése után. Apám elvitt a bencés gimnázium felvételi vizsgájára. A barátságos Kovách Arisztid igazgató egy intelligencia-vizsgálókérdést tett fel: „Magyarázd meg mit jelent a közmondás: Addig üsd a vasat amíg meleg”. Nem tudom, hogy jól feleltem-e, de az is lehet, hogy apám szegedi piarista gimnáziumi padtársának, kisgyerekkora óta közeli barátjának ajánló levele nélkül nem kerülhettem volna be a 66 diákkal a csak látszólag túlzsúfolt első gimnáziumi osztály termébe. (Apám barátja nemsokára egri érsek lett és a nagyon súlyos egyházüldözés során a püspöki kar fejének tisztségét kényszerült rövidesen a kommunista diktatúra jóvoltából keservesen megszenvednie.)
Kovách Arisztid említette, hogy „a bencéseknek a háború után egy nagy öröme volt, Pannonhalma sérülés nélküli megmaradása, és egy nagy szomorúsága az ősrégi Monte Cassino bencés anya apátság elpusztulása.” Mint kiderült, Cassino egy rendkívül tragikus katonai tévedés áldozata volt, a német megszállók elhagyták már a bombázás megkezdése előtt. Az iskola épülete a háború és a pénzhiány miatt mint akkor majdnem minden épület a fővárosban el volt hanyagolva (Placid Atya aki ott volt gimnáziumi diák is, a “leszuperált” jelzőt használja visszaemlékezéseiben.) A Rigó utca menti földszinti folyosó egy része nem volt kimondottan rózsabokor illatú…..Nagy kontrasztot jelentett az első emeleti szép kápolna, amely a magát gyermekeinek feláldozó, vérét adó pelikán madár oltárképével (“Pie Pelicane”) inspirált minket. Itt tartották a számomra is mély benyomást keltő lelkigyakorlatokat.
A felejthetetlen “bencés himnuszt”(„ Szt. Benedekhez szálljon fel az ének”) gyakran énekeltük itt. A vasárnapi misén való részvétel kötelező volt. Aki nem lakott közel a gimnáziumhoz, mint én, azoknak meg volt engedve, hogy a legközelebbi templomba (én a Bazilikába) járjanak. De mise után az ottani sekrestyében egy noteszben a sekrestyés/pap igazolta, a diák jelenlétét.A hatalmas, romos „Dohi” épülete, valaha dohányraktár, részben a Rigó utcát szegélyezte de főleg a Baross-utca mentén húzódott a József körút felé. A Dohi Baross utcai oldalán egy agyonlőtt orosz katona tetemét találták egy kora reggelen, talán 1945 őszén. Udvarán tízperces szüneteinket töltöttük vagy impromptu foci meccsek folytak. Nem mint a leromlott gimnázium épülete maga, amit jelképes összegért bérelt a Rend, a Dohi a Rigó utcai 3 számú kis épülettel bencés tulajdon volt. A háború előtt ide terveztek egy sajnos soha fel nem épült új bencés gimnáziumot, ma magas modern lakóházak találhatók a Dohi helyén.
A karácsonyi szünetek, “szénszünettel” tarkítva egy hónaposak voltak talán az első, vagy a két első télen. Emlékszem amikor a szünet előtt és utána a hó-torlaszok vagy más ok miatt nem jártak villamosok, gyalog sétáltam egy nálam egy évvel öregebb bencés diákkal a Baross utcából a Parlament melletti Alkotmány utcáig. Itt laktam szüleimmel, itt vészeltük át a mély “légópincében” az ostromot, az akna és bomba becsapódásokat, később a nőket fenyegető veszélyeket, a hivatalos orosz zabrálást, szabad rablást amelyet lakásunkban egy orosz ezredes és emberei vezettek le nagy gyakorlattal.
De hónapokkal később, békésebb időkben már a bencéseknél nagy élményem volt amikor Kovách igazgató úr az egész gimnáziumot elvitte a hajdani Népopera épületébe, ahol a híres amerikai-angol dokumentumfilmet, “The True Glory” (“Igaz Dicsőség”, 1945) mutatták be a normandiai invázióról és dokumentum filmeket a világháború más epizódusairól. Emellett minden vasárnap a tornateremben amerikai es más nyugati játékfilmeket vetítettek mise után. Mondanom sem kell, hogy ezek nagyon népszerűek voltak a gimnazisták előtt. Egyszer elvittek minket egy kőbányai sörgyári kirándulásra ahol osztálytársunk, Bakonyi (“betyár”) Endre apja dolgozott; sört ugyan “megfoghatatlan okból” nem ihattunk, de maroknyi sörgyártási “mütyürkét” kaptunk tőlük emlékbe. Később 1946-47 táján Mindszenty bíboros két nagygyűlési beszédéhez vittek el tanáraink minket, a gellérthegyi barlangkápolna, illetve a Bazilika előtt. Az akkor már világhírű, nagy, senkivel meg nem alkuvó mártír főpap beszédeiben, a rendkívül komoly és vészes téma dacára számomra különösen csengett a hercegprímás falusi-plébános típusú akcentusa es beszédstílusa.
Emlékszem, ahogy az osztályban, felállva Laudetur Jesus Christus-al köszöntöttük a belépő tanárt és az adventi időszakban recitáltuk a gyönyörű ószövetségi antiphont, Vulgata fordításban:
Rorate coeli de super
Et nubes pluant justum
Aperiatur terra
Et germinet salvatorem.
Amen.
Tanáraink:
A felejthetetlen “bencés himnuszt”(„ Szt. Benedekhez szálljon fel az ének”) gyakran énekeltük itt. A vasárnapi misén való részvétel kötelező volt. Aki nem lakott közel a gimnáziumhoz, mint én, azoknak meg volt engedve, hogy a legközelebbi templomba (én a Bazilikába) járjanak. De mise után az ottani sekrestyében egy noteszben a sekrestyés/pap igazolta, a diák jelenlétét.A hatalmas, romos „Dohi” épülete, valaha dohányraktár, részben a Rigó utcát szegélyezte de főleg a Baross-utca mentén húzódott a József körút felé. A Dohi Baross utcai oldalán egy agyonlőtt orosz katona tetemét találták egy kora reggelen, talán 1945 őszén. Udvarán tízperces szüneteinket töltöttük vagy impromptu foci meccsek folytak. Nem mint a leromlott gimnázium épülete maga, amit jelképes összegért bérelt a Rend, a Dohi a Rigó utcai 3 számú kis épülettel bencés tulajdon volt. A háború előtt ide terveztek egy sajnos soha fel nem épült új bencés gimnáziumot, ma magas modern lakóházak találhatók a Dohi helyén.
A karácsonyi szünetek, “szénszünettel” tarkítva egy hónaposak voltak talán az első, vagy a két első télen. Emlékszem amikor a szünet előtt és utána a hó-torlaszok vagy más ok miatt nem jártak villamosok, gyalog sétáltam egy nálam egy évvel öregebb bencés diákkal a Baross utcából a Parlament melletti Alkotmány utcáig. Itt laktam szüleimmel, itt vészeltük át a mély “légópincében” az ostromot, az akna és bomba becsapódásokat, később a nőket fenyegető veszélyeket, a hivatalos orosz zabrálást, szabad rablást amelyet lakásunkban egy orosz ezredes és emberei vezettek le nagy gyakorlattal.
De hónapokkal később, békésebb időkben már a bencéseknél nagy élményem volt amikor Kovách igazgató úr az egész gimnáziumot elvitte a hajdani Népopera épületébe, ahol a híres amerikai-angol dokumentumfilmet, “The True Glory” (“Igaz Dicsőség”, 1945) mutatták be a normandiai invázióról és dokumentum filmeket a világháború más epizódusairól. Emellett minden vasárnap a tornateremben amerikai es más nyugati játékfilmeket vetítettek mise után. Mondanom sem kell, hogy ezek nagyon népszerűek voltak a gimnazisták előtt. Egyszer elvittek minket egy kőbányai sörgyári kirándulásra ahol osztálytársunk, Bakonyi (“betyár”) Endre apja dolgozott; sört ugyan “megfoghatatlan okból” nem ihattunk, de maroknyi sörgyártási “mütyürkét” kaptunk tőlük emlékbe. Később 1946-47 táján Mindszenty bíboros két nagygyűlési beszédéhez vittek el tanáraink minket, a gellérthegyi barlangkápolna, illetve a Bazilika előtt. Az akkor már világhírű, nagy, senkivel meg nem alkuvó mártír főpap beszédeiben, a rendkívül komoly és vészes téma dacára számomra különösen csengett a hercegprímás falusi-plébános típusú akcentusa es beszédstílusa.
Emlékszem, ahogy az osztályban, felállva Laudetur Jesus Christus-al köszöntöttük a belépő tanárt és az adventi időszakban recitáltuk a gyönyörű ószövetségi antiphont, Vulgata fordításban:
Rorate coeli de super
Et nubes pluant justum
Aperiatur terra
Et germinet salvatorem.
Amen.
Tanáraink:
Dr. Olofsson Placid (1916)
A fiatal, dinamikus Dr. Olofsson Placid, aki néhány évvel korábban ugyanott volt gimnazista csak néhány hónapig, áthelyezéséig maradhatott osztályfőnökünk. Mint a kommunista-ellenes Kisgazda Párt eredményes választási aktivistája, rövid ideig képviselője hívta ki magára a magyarországi kommunisták és szovjet gazdáik dühét. A főapát hiába próbálta vidékre való áthelyezéssel védeni, 1946 júniusában tartóztatták le. A magyar és orosz politikai rendőrség kínozta egy mondvacsinált tipikus szovjet politikai “per” előkészítésén “dolgozva.” Majd kilenc és fél évet töltött észak orosz Gulág táborokban. Csodálatos lelki erővel, nagyon mély hittel, nagyszerű humorral, és teljes lelkierővel túlélt mindent, vigasztalva társait ebben a látszólag teljesen reménytelen helyzetben, amelyből olyan kevesen szabadultak. Röviddel hazatérte után látogattuk meg Dr. Misefay Tibor barátommal édesanyja lakásán. Meg volt valahogy még régi iskolai osztályzó notesze, megnézte, hogy milyen jegyeket adott nekünk annak idején a gimnáziumban. Egy budapesti kórház tisztító üzemében, dolgozott („a gyónás is lelki patyolat”- mondta meggyőzően a helyi párttitkárnak), majd üzemvezető lett ugyanott. Csak évekkel később szolgálhatott újra mint pap és az ország csodálatos, senkitől sem remélt felszabadulása után érte meg századik születésnapját. A Pápa és hazája kitüntetésekben részesítették, neve országosan ismertté vált.
Dr. Olofsson Placid (1916)
A fiatal, dinamikus Dr. Olofsson Placid, aki néhány évvel korábban ugyanott volt gimnazista csak néhány hónapig, áthelyezéséig maradhatott osztályfőnökünk. Mint a kommunista-ellenes Kisgazda Párt eredményes választási aktivistája, rövid ideig képviselője hívta ki magára a magyarországi kommunisták és szovjet gazdáik dühét. A főapát hiába próbálta vidékre való áthelyezéssel védeni, 1946 júniusában tartóztatták le. A magyar és orosz politikai rendőrség kínozta egy mondvacsinált tipikus szovjet politikai “per” előkészítésén “dolgozva.” Majd kilenc és fél évet töltött észak orosz Gulág táborokban. Csodálatos lelki erővel, nagyon mély hittel, nagyszerű humorral, és teljes lelkierővel túlélt mindent, vigasztalva társait ebben a látszólag teljesen reménytelen helyzetben, amelyből olyan kevesen szabadultak. Röviddel hazatérte után látogattuk meg Dr. Misefay Tibor barátommal édesanyja lakásán. Meg volt valahogy még régi iskolai osztályzó notesze, megnézte, hogy milyen jegyeket adott nekünk annak idején a gimnáziumban. Egy budapesti kórház tisztító üzemében, dolgozott („a gyónás is lelki patyolat”- mondta meggyőzően a helyi párttitkárnak), majd üzemvezető lett ugyanott. Csak évekkel később szolgálhatott újra mint pap és az ország csodálatos, senkitől sem remélt felszabadulása után érte meg századik születésnapját. A Pápa és hazája kitüntetésekben részesítették, neve országosan ismertté vált.
A következő Youtube videó felvételen Olofsson Placid atya 2008-ban, Lajoskomáromban mesélt a Gulágon túlélt időről, a túlélés szabályairól, életéről:
https://www.youtube.com/watch?v=cJ63GZVlMdcA
A felvétel időtartama egy és háromnegyed óra, amelynek megtekintése nem mindennapi élményt ígér azoknak akik akár később is - ide visszatérve – megtekintik.
Jelen összeállítás lezárásakor érkezett a következő örvendetes hír:
A Magyar Becsület Renddel tüntették ki Olofsson Placidot:
2016. október 23. vasárnap 22:27A Magyar Becsület Rend kitüntetést vehetett át Olofsson Placid bencés szerzetes és Tőkés László erdélyi református lelkész, európai parlamenti képviselő október 23-án, vasárnap az Országházban. Erről szóló híradás a k. web oldalon tekinthető meg:
http://www.magyarkurir.hu/hirek/a-magyar-becsulet-renddel-tuntettek-ki-olofsson-placidot
Csizmadia Gerő (1920-1996)
