Dr. Szijártó Noémi a legutolsó zarándoklatra utazik 2006.

Dr. Szijártó Noémi Nekrológja

1. szám

Qando corpus morietur,
Fac, ut animae donetur
Paradisi gloria
/Stabat Mater/.

Búcsú Dr. Szijártó Noémitól.

Ketten imádkoznak a Budapesti Szent Ferenc Kórház 105-ös kórtermében. A Rózsafüzér imádságát mondják. Egyikük röviddel ezután békésen elszenderül. Majd szíve is megáll. Este tizenegy óra lehet, az Úr 2006. esztendejében, Június havának 16. napján.

Itt a Földön Szijártó Noéminek hívták.
Nyocvanegy évet élt.

Bizonnyal kedvelte Őt az Űr, mert az agyvérzés után mindössze egy hetet kellett a kórházi ágyon elszenvednie, és tiszta tudatállapotban, imádságos és derűs lélekkel térhetett meg Hozzá.

* * *

Szijártó Noémi Budapesten,1925. július 22-én született. Az orvosi hivatást érett fejjel választotta, ide azonban egy hosszú rögös út vezetett. Édesapja közgazdász, édesanyja zongoratanárnő és éveken át kántor is volt.Öt gyermekes család egyetlen lány tagjaként nőtt fel. Az elemi iskola négy osztályát az akkor Aréna úti Szent Szív Zárdában (Sacre Coeur) végezte, majd gimnáziumi tanulmányait az Isteni Megváltó Leányainak Szent Margit Leány Gimnáziumában folytatta. 

A Szent Margit Leánygimnázium tanulója 
(A képekre kattintva azok nagyobbítva jelennek meg)

Mint egyetlen lány kivételes helyzetet foglalt el a családban, lehet mondani, hogy színes egyénisége, derűs lelkülete már egészen kis korában a család meghatározó személyiségévé tette. Három fiatalabb fiú testvérét maga köré vonva elvarázsolta őket. "Kosztümös színdarabokat" rendezett, zenés játékokat tanított be, amelybe minden gyereknek érdemei szerint, hol mellék, hol pedig főszerepet osztott. Ezenkívül egy olyan mesevilágot teremtett, amelyben testvéreit -alkalmas időben - egy csodálatos fantázia utazásban részesítette éveken keresztül. A karácsonyi előkészület várakozásait - adventi időkben - szinte pattanásig feszítette , a kandalló meleg fényénél meséket mondva. Ez volt a gyermekkor...

Nagy lánnyá serdülve, Édesanyja zongora kíséretével csodálatos hangon énekelt, s nem egyszer a különböző francia és német műdalok éneklésével bűvölte el nem csak a családot, hanem az arra érdemesnek tartott vendégeket.

Anya és lánya 

A háború végkifejlete 1944. őszén tizenkilenc éves korában érte, amikor édesapját hivatalból Sopronba rendelték, majd onnan a front közeledtével Németországba vezényelték. Ekkor mutatkozott meg színes egyéniségének egy új oldala, nevezetesen az, hogy a család meleg, vidám alaphangulatát adó kislány most, a hontalanságban a család "motorja", s olykor az események irányítója lett. Ez mutatkozott meg például akkor is, amikor a nyugati front közeledtével a családot a rövidesen hadműveleti területté váló Marchingból a Duna túlpartján fekvő, biztonságosabb Niederummelsdorfba költöztette át. Szinte elképesztő akaraterővel és szuggesztivitással vette rá a német fuvarost, hogy a szakadatlan aknatűzben és bombazáporban vissza ne forduljon félúton, és a családot biztonságosabb helyre menekítse.

A háború után a család abszolút vesztesként tért haza: elvesztették az otthont az apa a munkahelyet, úgy, hogy a kereső nélkül maradt hat tagú család hosszas keresgélés után Alsónémedin egy üres üzlethelyiségbe költözhetett. Az akkor már huszonegy éves Noémi 1956-ig Különböző munkahelyeken főleg adminisztratív munkát végzett, de sok alkalommal mezőgazdasági napszámosként is dolgozott.

Lelkének megalkuvást nem tűrő hősiessége később is megnyilatkozott. Így az 1956-os Forradalom idején is , amikor egy kórházi személygépkocsi sofförjét rá tudta bírni, hogy édesanyját a Fővárostól harminc kilométerre levő Alsónémediről Budapestre menekítse. Ekkor történt az, hogy amikor a gépkocsi vezető meglátva a Soroksár határán gyülekező szovjet páncélosokat vissza akart fordulni, egyszerű, de mégis határozott szavakkal rá tudta venni az út folytatására, és édesanyját végül sértetlenül menekítette ki a reménytelen elzártságból.

1956. után először csak segédmunkásként tudott elhelyezkedni, Kb. egyévi munka után súlyos műtéten esett át, és látva az életéért küzdő orvosok és nővérek áldozatos munkáját, rövid idő alatt megérlelődött benne az elhatározás, hogy mindenképpen orvos lesz. Felgyógyulása után az első adódó alkalommal jelentkezett az Orvostudományi Egyetemre, ahol a felvételi vizsgán maximális pontszámot ért el, s ennek alapján minden külső segítség nélkül 1958 októberében - harminchárom évesen - megkezdhette tanulmányait a Budapesti Orvostudományi Egyetemen. Orvosi diplomáját ugyanitt 1964-ben "Summa cum Laude" minősítéssel szerezte meg.

A doktorrá avatás emlékezetes pillanatai 

Orvosi működését a Balassagyarmati Kórház I. sz. Belosztályán kezdte meg. Az itt végzett gyakorlat alapján 1968 évben belgyógyászati szakvizsgát tett. A kórházban a legnehezebb körülmények között végezte munkáját, és mint fiatal orvosnak szabadideje alig-alig volt. Egy-egy ügyelet idején szinte egymást érték a mentő autók a legsúlyosabb esetekkel, s fiatal orvosként élet és halál kérdéséről kellett azonnal dönteni. Másnap reggeltől változatlan frissességgel kezdte meg a teljes embert kívánó napi gyógyító munkát. Lényéből áradt a szeretet, sose mondta, hogy fáradt, hanem szavaival és tetteivel azt fejezte ki, hogy örül annak, ha minél több embernek segíthet. Szakmai munkája és emberi magatartása alapján mindenkinek (munka társainak, betegeknek) osztatlan szeretetét élvezte.

1969 őszén a Kékestetői Állami Gyógyintézetben belgyógyász alorvosként helyezkedett el, ahonnan 1970 május hónapban visszaköltözött idős szüleihez, és ettől kezdve ápolta és gondozta őket. További elhelyezkedését ennek a körülménynek rendelte alá.

Ezután kb. fél évig az Uzsoki Kórház Belosztályán dolgozott, majd Kőbányán körzeti orvosként működött. Emellett a belgyógyászati rendelőben helyettesítési munkákat is vállalt. A körzeti orvosi munkával járó fizikai terhelés (Gyaloglás, emelet járás) kikezdte egészségét, s pár hónap után a Kispesti Szakrendelő Intézetben vállalt állást, ahol a belgyógyászati szakrendelést vezette. Ez a munkahely az eddigieknél kedvezőbb volt, szakmai önállóságot hozott, s a szülői lakáshoz való közelsége folytán életében nyugodt, kiegyensúlyozott légkört teremtett.

Ki kell hangsúlyozni, hogy orvosi tevékenységének vezérlő elve az volt, hogy az embert egésznek és nem a szervek összességének tekintette. A betegek lelkével is foglalkozott, s az általa kórházba küldött súlyos betegei sorsát figyelemmel kísérte, meglátogatta, és vigasztalta.

1978. évben az Orvosszakértő Intézet felülvizsgáló főorvosa lett, ahonnan 1980. évben ment nyugdíjba.

Több éven keresztül a Központi Papnevelő Szeminárium teológiai hallgatóinak díjmentes orvosi gondozását vállalta, majd így került kapcsolatba a Pannonhalmi Apátsággal, ahol önkéntes alapon nyújtott orvosi segítséget az ott élő szerzeteseknek.

Nyugdíjasként a X. kerületi vállalatok üzemorvosi rendelőiben helyettesként dolgozott 1988.-ig.
Ezután szülei gondozásán kívül - önkéntes segítőként - a Budapest Kálvária tér 22. sz. alatt levő Jó Pásztor Lelkészség és Plébánia Hivatalban, valamint a templomban nagy odaadással látott el minden rábízott feladatot, beleértve a fizikai munkát is. Önkéntes szolgálatának állomásait testvérei részletesen nem ismerték, ezek a 2. sz. nekrológban kerültek részletezésre. (lásd folytatást)

Áldott emlékét megőrízzük!

Testvérei

Első munkahelyén a Balassagyarmati  Kórház I.sz Belgyógyászati osztályán a kórházi munka mellett időszakosan kirendelték a Belgyógyászati Szakrendelés ellátására is. Egy alkalommal (1965.) a rendelő laboratóriumában próbareggeli közben egy 63. éves férfi  a klinikai halál állapotába került, akin sikeres  újraélesztést végzett. Erről és hasonló esetekről  három kollégájával együtt  a helyi :"Egészségügyünk Szolgálatában" c. folyóirat 1966. évi 2.sz. - ban számolt be.
Az itt bemutatott cikk egy példányát nagybátyjának Szakmáry László grafikus művésznek dedikálta: 

*********************************************************************************

A következőkben szeretnék emléket állítani Noémi testvérünk sokoldalú tehetségének az általa írt,és saját festményeivel illusztrált "Dalverseinek" bemutatásával. A versek négy részből állnak:Ősz, Tavasz, Nyár, Tél:

A képekre kattintva nagyításban láthatók !

 

Első rész: Ősz

 

Vége az első résznek

******************************************************

Második rész: Tél

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Vége a második résznek

**************************************

Harmadik rész : Tavasz

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Vége a harmadik résznek

 

-------------------------------------------------------

  Negyedik rész : Nyár

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Vége a negyedik résznek

 

A kis könyv ezzel bezárul:

 

Köszönjük Noémi !

 ==================================

 

 

Dr. Szijártó Noémi nekrológja

2.szám

Az itt bemutatott nekrológ annyiban különbözik az "1. sz. Nekrológban" leírtaktól, hogy itt különös hangsúlyt kapnak Dr. Szijártó Noémi életének Isten szeretetéből és hitéből adódó állomásai.
Dr. Szijártó Noémi, ny. belgyógyász főorvos halálával egy olyan hivatásos gyógyító távozott közülünk, aki meggyőződéssel vallotta: orvosi hivatását Istentől kapta.

1925. júli. 22-én született Budapesten. Édesapja közgazdász, édesanyja zongora tanárnő volt, mindkét ág nemes és neves ősökkel rendelkezik. Anyai ágon kiváló képzőművészekkel is.
A gondtalan gyermekkor egyik meghatározója a vallásos környezet volt. Édesanyja a régi kelenföldi templomban kántorizált is (segítve és belekapcsolódva a plébánia életébe). Igen sok művész és egyházi személy fordult meg a családnál: köztük domonkosok,jezsuiták is. Ő maga előbb a Sacre Coeurba járt, majd a Szt. Margit gimnáziumba. A háború, amely még érettségi előtt közbe-lépett az életébe, igen sok szenvedést zúdított a családra. Az édesapa a Posta egyik vezető embere volt, így a családnak nyugatra kellett menekülnie a postával együtt. Amikor hazatérhettek, a kitelepítés és az állástalanság, megbélyegzettség taszította a családot szinte a nyomorba. Kétkezi munkás lett, és esti iskolában fejezte be a gimnáziumot. Közben két súlyos betegség is (rák és tbc.) a halál közelébe sodorta. Ezek érlelték meg benne az igazi mély lelkiséget és istenszeretetet.
Továbbtanulásra bíztatták,mint munkás lányt. Szavai szerint „isteni sugallatra" az orvosi egyetemre felvételizett, a jelentkezési korhatár utolsó évében, 33 évesen. Sokak hitetlenkedése ellenére fölvették, mert maximális pontszámot ért el. Végig szenvedélyesen tanulva summa cum laude eredménnyel doktorált, 1964-ben. Vallásosságát sohasem tagadta meg, és ezt a meggyőződését a különféle orvosi gyakorlatokon is érvényesítette. Évfolyamtársai közt, mint a legidősebb és a legvidámabb, sokak társaságát vonzotta. De a politikai támadásoknak is ki volt téve. Valóban Isten volt vele.Nehéz helyeken és sok hátrányt szenvedve gyakorolta hivatását. 1968-ban tette le a belgyógyász szakvizsgát vallásossága miatt éppen állástalanul. Kékestetőn, majd az Uzsoki utcai kórházban dolgozott, és Kőbánya külső területén lett körzeti orvos. Pár hónap után a Kispesti Szakrendelő Intézetben a belgyógyászati szakrendelést vezette. Ez a munkahely az eddigieknél kedvezőbb volt, szakmai önállóságot hozott, nagyobb segítési lehetőséggel, nagyobb felelősséggel. Igen sok pappal tett jót (köztük számtalan szerzetessel (a feloszlatott rendekből), olykor még az állását is veszélyeztetve.
Rendőrségi megfigyelésnek kitéve, több zaklatást kellett elviselnie. Az intézményen belül nagy szakmai tekintélynek örvendett áldozatos és alapos munkája miatt, de hitvalló magatartásáért sok hátrányt is el kellett szenvednie (megtagadta az abortuszoknál való közreműködést).
Végül el kellett hagynia az intézményt, azzal a fenyegetéssel, hogy sehol sem lehet főorvos belőle. Isten azonban másként intézkedett!
1978.évben az Országos Orvosszakértői Intézet felülvizsgáló főorvosa lett,ismét sok lehetőséget kapva, hogy vallásos betegeken is segítsen.1980-ban ment nyugdíjba.
Szegényen,de Isten szeretetében egyre inkább megerősödve élt. Nyugdíjasként előbb kisegítéseket vállalt, majd 1985-től a józsefvárosi Jó Pásztor Lelkészség „mindenese" lett. A kápolna díszítésétől kezdve az egyházi ruhák gondozásán át az irodai segítésig mindent szívesen tett. Közben a hozzáfordulóknak jó tanácsokat adott(nemcsak orvosiakat)gazdag lelkiségéből. Vallásossága lélekből feltörő volt: zsolozsmázott,zarándokhelyeket keresett föl és segített, ahol tudott. 

Dr. Szijártó Noémi utolsó zarándoklata alkalmából

Segesdre utazik

Jézus Szent Szívének, majd az Isteni irgalmasságnak oltalmába ajánlotta szerzetesien egyszerű életét. Szent halállal távozott egy heti szenvedés után. Halála előtt szobatársával elimádkozták a fájdalmas szentolvasót, majd kómába került és június 16-án 23 óra körül meghalt. Agyvérzéssel hívta őt magához az isteni irgalom, a Szt. Ferenc kórház betegágyáról.
Amikor megtudta, hogy a Noémi név jelentése „gyönyörűségem", arra törekedett, hogy valóban Isten gyönyörűsége lehessen.

Khírer Imre

Cancel