Volt egyszer egy kórház...
A Postás Alapítványi Kórház története
I. rész 1925-1945 évek.
Ki emlékszik ma már arra, hogy egyszer, valamikor volt a magyar postásoknak saját betegbiztosító intézetük, s egy rendkívül jól felszerelt -úgyszólván minden orvosi szakmával rendelkező- kórháza. Először 1925 március 1-től kezdődően a Magyar Posta Betegségi Biztosító Intézete bérleti szerződéses jogviszony keretében működtette (a mai Sportkórház területén) a Magyar Vöröskereszt Erzsébet Kórházát. A kórház első igazgató főorvos dr. Mutschenbacher Tivadar sebész professzor volt, akinek a magas színvonalú orvosi munka szervezésében és irányításában elévülhetetlen érdeme volt. 1921 ben a Vürüskereszt Kórház igazgató sebész főorvosá nevezték ki és a Posta Betegbiztosító Intézet országos Főorvosává választották. Ebben a minőségében folyamatosan irányította a Magyar Királyi Posta Betegbiztosító Intézetét, a Vöröskereszt Erzsébet Kórházát bérlő Postás Kórházat, valamint az 1942 év június 1-én alapított Postás Alapítványi Kórházat ( a mai Országos Onkológiai Intézet területén) egészen az államosításig. ( A Postás Alapítványi Kórházat 1950-ben és a Betegbizosító Intézet 1952-ben államosították)
A Posta a bérleti viszony kezdetétől nagyarányú korszerűsítő, bővítő munkálatokba, építkezésbe kezdett. Minden épületet renováltak. Az Alkotás utcai részen emeletet kapott az I-es pavilon, új épületet húztak a proszektúra, a laboratórium, a fiziko- és hidroterápia, a röntgen, a diétáskonyha számára (Az Alkotás utcai front ezen épületei az 1976-os BAH-csomópont építésekor lebontásra kerültek).
A parkot is felújították, s a terület ismét a megnyerő, szanatóriumi idillt kezdte sugározni. 1926 júniusában nyílt meg az újjávarázsolt kórház. A kórház ekkor 70 szanatóriumi és 178 kórházi ággyal rendelkezett, ahol összesen 22 orvos és 55 nővér vett részt a közvetlen gyógyító munkában.
Forrás:A Sportkórház története (Sportkórház Online) : "Az előzményektől 1952-ig" (Jenei Mária)
A Magyar Vöröskereszttel kötött szerződés 28 §-a alapján a bérlet 19. évének utolsó hónapjában joga volt mindkét szerződő félnek a szerződést egy évre felmondani. A Betegségbiztosító Intézet ezzel a jogával élve 1945. február hó végére felmondta, amit a Magyar Vöröskereszt erre az időpontra elfogadott.
A kórházat azonban már 1944. év október végén vissza kellett adni a Magyar Vöröskeresztnek, mert a honvédség a gyógyintézetet katonai kórház céljaira igénybe vette.
Ezt megelőzően már hosszas előkészítő munka után a postaszemélyzet jóléti alapítványának tulajdonába került a Budapest XII. kerület Kékgolyó és Ráth György utca által határolt 7,3 kataszteri holdas parkban elhelyezkedő volt Siesta Schwartzer Szanatórium, melyet a Magyar Posta Betegségbiztosító Intézete mint Postás Alapítványi Kórházat vett kezelésbe 1942. június 1-én. (Ez a mai Országos Onkológiai Intézet). A kórház rendeltetése és célja elsősorban a magyar posta betegségi biztosító intézete biztosítottjainak a lehető legtökéletesebb módon történő gyógyítása volt. A célnak megfelelő átalakítások nagyrészének elvégzése után az Intézet 1943. október havában a Vöröskereszt Kórház belgyógyászati osztályával párhuzamosan működő belgyógyászati osztályt rendezett be a kórházban a postás betegek részére 30 közös kórtermi ágyhellyel, és három két-két ágyas szobával. A következő év október hó végéig pedig már a Vöröskereszt-kórház összes osztályainak átköltöztetése a Postás Alapítványi Kórházba megtörtént
A postásoknak régi vágya teljesült, amikor több évi szorgalmas előkészítő munka után végre saját kórházukba költözhettetek Ezt a kórházat minden postás dolgozó joggal érezhette a sajátjának, mivel több éven át az új kórház anyagi alapjainak megteremtése céljából kibocsájtott bélyegek, kötvények vásárlásával és fizetésükből felajánlott rendszeres hozzájárulásukkal tették lehetővé saját kórházuk megalapítását.
A kórház befogadó képessége az 1944. évben 360 ágyhely volt. Az ostrom alatt a kórház területe hadszíntérré vált, amelynek következtében az épületek erősen megrongálódtak, egy részük pedig megsemmisült. A harcok következtében nemcsak az épületek szenvedtek kárt, hanem elpusztult a kórházi ágyfelszerelés 50 %-a, a fehérnemű készlet 70 %-a a takarók 90 %-a , a gépek és műszerek 60 %-a, a gyógyszerkészlet 75 %-a és a konyha felszerelés 80 %-a. Az ostrom után ilyen körülmények között az intézet jó ideig csak 100 ágyhelyet tudott üzemben tartani. Áldozatos romeltakarítási és helyreállítási munkával az ágyhelyek száma 1945. évben 226-ra emelkedett, a következő évben pedig már ez a szám 286 ágyhely volt
Részlet a Magyar Posta Betegbiztosító Intézete 1944. és 1945. évi működéséről szóló jelentésből.
"Az intézetet fenntartó magyar postaintézmény szilárd talaján álló betegségi biztosítonk rövidesen úrrá lett a helyzeten. A helyreállításban az intézet tiszti és altiszti személyzete járt elől. Rohammunkával, úgyszólván tíz körmükkel kaparták ki a romok közül munkahelyüket is, hogy beteg kartársaik ügyét intézhessék. Önzetlen emberbaráti munka volt ez, a hivatásérzetnek példás megnyilvánulása, főképp ha arra gondolunk, hogy az intézetnek a posta kötelékéből kirendelt személyzetére a betegségi biztosító intézeti munkakör betöltése nem jelent létalapot."
A Kórház ekkorra a következő osztályokkal rendelkezett:
Sebészet, nőgyógyászat, urológia, belgyógyászat, fül,- orr,- torok,- és gégegyógyászat, gyermekgyógyászat.
Ezenkívül szanatóriumi szülészet,
fizikotherápiás osztály elektro-és mechanotherápiával, valamint fekvőbeteg osztállyal,
vegyi és bakteriológiai laboratórium,
röntgen laboratórium, szívvizsgáló, (elektrokardiográf),
alapanyagcsere vizsgáló,
gyógyszertár
A következő évben került sor a hydrotherápia kialakítására.
A kórház egészségügyi szolgálatátát kórházi igazgató főorvos vezetésével 9 osztályos főorvos, 1 prosector, 6 alorvos és 8 segédorvos látta el. A betegápolási szolgálatot 20 szerzetesrendi és 24 világi ápolónő teljesítette.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése